A veszprémi káptalan malmai közé tartozott a hírneves Úrkúti malom, amely két épületből állt: az egyik lakóház volt, a másik a tényleges gabonaőrlő hely. A két épület közötti Séd-mellékág működtette a vízikereket. A tornácos lakóház melletti kút kiváló vize látta el a várat ivóvízzel. Az úrkúti malom az 1960-as években még darálómalomként működött. Vízikereke 1969-ben még megvolt, a malom átépítésekor azonban eltávolították és a meglévő berendezéseket is kiszerelték. A malom funkció megszűntével a Séd mellékágát visszaterelték a főágba, és a malomárkot feltöltötték, eltűntetve ezzel a szigetet, amely ma már csak nevében - Szerelem sziget - emlékeztet az egykori formájára. A lakóházat korszerű lakássá alakították át, de a tornác alatt megőrizték a védett kutat, a malom épülete pedig vendéglőként üzemel tovább.

 

Íme az egyszerű, leleményes szerkezet, amely több mint 100 évig tiszta ivóvízzel látta el a vár lakóit. A lakóház tornáca alatti kút biztosította az ivóvizet, az úrkúti malom pedig a nyomószivattyút hajtotta. A 18. századi veszprémi vízvezeték a maga korában rendkívüli teljesítménynek számított.

 

Kitalálója Tumler György ezermester molnár, aki 1766-ban Koller Ignác püspök felkérésére vállalta, hogy innen, a veszprémi vár alatti Úrkútból közvetlenül vizet juttat fel a várba. A feladat megoldását nehezítette, hogy a Séd talajszintje és a Várhegy teteje között kb. 40 méter a szintkülönbség. A tervet elkészítette, de a kivitelezésben korai halála (45 évet élt) megakadályozta. A szerződés teljesítése így fiára, az akkor 18 éves Henrikre maradt. A tehetséges fiú a vizet ólomcsöveken keresztül egy malomkerékkel hajtva juttatta fel a várba. A hidraulikus nyomással működő szerkezet egyszeri pumpálása 4,5 liter vizet jelentett a püspöki palota pincehelyiségein át a bejáratnál kialakított márványmedencében. Az 1980-as évekbeli ásatások során rekonstruálni tudták a vezetékrendszer egészét. A csorgó kútból kifolyt felesleges vizet egy földalatti, boltozatos téglacsatornában vezették el, amely kívülről megkerülte a püspöki palotát, majd a kápolna és a nagypréposti palota sarkánál távolította el a felesleges- és szennyvizet, amit visszavitt a Sédbe. 1817-ben Tumler Henrik meghosszabbította a vízvezetéket a piactérig, megoldva a belváros egy részének akut vízellátási gondját is. Kisebb javításoktól eltekintve a Tumler-féle vízvezeték több mint 100 évig működött, míg 1896-ban a város kiépítette új vízvezeték- és csatornarendszerét.

Tumler Henrik később híres vízépítő-mérnök lett, ő állította helyre a budai 15. századi szivattyús vízművet, több mocsaras terület (Marcal és a Sárrét) lecsapolását irányította, és nevéhez fűződik a veszprémi Tűztorony építése is. Közjót előmozdító munkásságáért II. Lipót nemesi címet adományozott a jeles szakembernek.